Jövendőbeli regény
Ötévesen elutaztam a szüleimmel és a legjobb barátommal, Deivel egy hétre az erdőbe. Nagyon jól szórakoztunk, horgásztunk, sátraztunk és persze tűznél sütöttünk. Aztán amikor elindultunk haza, hirtelen hatalmas eső kerekedett. Teljesen elmosta az utat. Egyszer csak valami hatalmas, hegyes dolog törte be az autó ablakát. A nagyobb részei a szüleimet, a hegyes engem talált el. Átfúródott a torkomon, s ezzel elvesztettem a hangszálaimat. A szüleim rögtön szörnyethaltak. Dei a jobb karját veszítette el, ami helyett most egy automailje van. Már 16 éves vagyok, de még mindig nem tudtam hozzászokni ahhoz, hogy nem tudok beszélni. Bár mondjuk, Dei megérti, ha csak tátogok is, vagy kézjelekkel mutatom, de rajta kívül senki más nem érthet. Sokat veszekszünk mostanában, de egy idő után mindig kibékülünk, végül is engem senki nem ért meg, Dei-t pedig kirekesztik, mert furának tartják az automailje miatt. Egyikünk sem tud mással barátkozni.
Bárkinek bármi ötlete van a folytatáshoz, szívesen hallgatom. :3
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés