Halkan csorg vz,
melyt, hideg patak.
Kis faraks, benne rnkk, tz.
De a fkon madrfszek is akad.
Vgyam szrny, el nem apad,
De a semmittevs magval ragad.
Mardossa tudatom a kn,
Mgis: komoly ember nem sr.
, n hullmz tekintetem,
Mely rveteg bmul a tvolba,
t mr nem feledhetem,
Lehz a padlra.
Kelt:
2011.05.23
Krbezrnak a falak,
Kmletlenek a szavak,
Tekintetnk is zavar,
Ropog a lbam alatt az avar.
Az ilyen gondolat mindig felkavar,
Nyugtalant a halk zaj,
De az ember a legkegyetlenebb faj,
s dzul folyik a harc.
Megfizethetetlen a sarc,
s tbb nincs mr pkerarc,
Az arcn mly, vrz karc,
s engem lesjt a kudarc...
|